Vigyázat, az alábbi szöveg szülői túlzásokat tartalmazhat!

„Vajon egy kis géniusznak adtam életet?”- morfondíroztam magamban a minap*, mikor a 2,5 éves gyerekem elmondott egy 8 strófából álló versikét Mókus Mikiről. Persze segítettem neki egy-egy szóval. Ez az a vers, amit én negyedikben elszavaltam egy versenyen - a siker sajnos elmaradt, de sebaj :D – és olyan két hete esténként ezzel és még két másik Gazdag Erzsi verssel altatom a kópét.

 *Amúgy ilyen kérdések gyakran ötlenek fel bennem, a „géniusz” szó cserélhető, pl. macskára, mikor a gyermek egy alulméretezett kartondobozba próbálja belehelyezni a tomporát

Ha kéri, többször elmondom neki. Amíg bele nem alszok. Szóval mondjuk, hogy napi 3x hallotta ezt a verset tőlem maximum. Nyilván olvasni (tudtommal) még nem tud, tehát mindent hallás után tanult meg. Olyan 10 és 20 között mozoghat azoknak a szavaknak a száma, amiket még nem ismer, vagy valószínűleg nem ért a versben. Nem mondanám, hogy túlzottan földhöz vágná ez a dolog. Egyszerűen csak mondja, és mondja, és élvezi.

Nem is én lennék, ha nem a nyelvtanulás ugrott volna be erről.

Eszembe jutottak azok a memoriterek, amiket meg kellett tanulni irodalom órára. Vagy akár németre. Bemagolni egy egész szöveget - akkor ugye még semmi technikát nem ismertem, ami segíthetett volna a tanulásban, a tanárok sem adtak tippet hozzá –, mindig olyan értelmetlennek éreztem. És még most is. Valami, ami nem is érdekel, azt se tudod, miről van szó… miért akarnám kívülről megtanulni?

Amikor kisdiákok jönnek hozzám, hogy itt ez a random szöveg a könyvből, és ha ezt így felmondja másnap a tanárnak, akkor kap egy ötöst… Olyankor csak nézek, hogy miiii?

Az egyetemen egyik kedves tanárunk (vajon magára ismer? :) ) azt mondta, hogy azért nem teljesen hülyeség ez, mert például idegen nyelv esetében a nyelvtani struktúrákat is el lehet vele sajátítani (mondatszerkezetet például). Bár akkoriban hevesen tiltakoztam ez ellen, mert rögtön aktiválódtak a gyerekkori negatív emlékek, már belátom, hogy igen, valóban.

De azt fenntartom, hogy nem azon a módon, ahogy a suliban történt. Vegyük még egyszer a világ legszebb és legokosabb kisfiúját, aki megtanulta a Szüreti Emlék című Gazdag Erzsi verset. Miért fújja kívülről, miért szavalja boldogan, ha egy csomó mindent nem is ért belőle? Egyrészt mert tapsikolva körülugrálom, hogy mekkora ész, és mennyire szeretem – oké, pozitív megerősítés. Másrészt valószínűleg pozitív érzelmek társulnak ehhez a vershez: anyával összebújás, esti nyugalom, csak az övé a figyelmem. És ez az, ami szerintem a pluszt adja.

Kisbogyesz "olvas" az alig használt könyvből

Szóval, ha ezt átvisszük az idegen nyelv tanulására, és leszámítjuk, hogy mondjuk már húsz évesen sem olyan szivacs az agyunk, mint két évesen, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha van egy szöveg, amihez ÉRZELMILEG KAPCSOLÓDNI TUDSZ, és azt SOKSZOR MEGHALLGATOD, előbb-utóbb magától belekúszik a fejedbe.

Tehát nem az a megoldás, hogy magolsz, hanem kapcsolódsz a megtanulandóhoz! Nézzük, a gyakorlatban hogyan nézhet ez ki különböző szinteken:

--> Szótanulásnál mindig hatalmas segítség, ha saját magadnak írsz mondatokat, olyanokat, amik általad ismert szituációkat írnak le, amikre ha rágondolsz, lehetőleg pozitív érzéseket hívnak elő belőled.

--> Ha valami hosszabbat kell megtanulnod, mondjuk egy kiselőadáshoz, prezentációhoz, a legjobb, ha te magad írod meg, mit fogsz előadni, és ha megvan a szöveg, felmondod a telefonodra, és jó sokszor meghallgatod.

--> Kedvenc sorozatodat nézd németül, akár egy részt többször is, ha úgy jobban esik, felirattal

--> Keress olyan zenét, ami tetszik, azt pedig hallgasd is! Ajánlom, hogy keress rá a szövegre, a bikicsunáj – jelenség elkerülése érdekében. Olyan gyönyörű, mikor egy általad szeretett számnak rájössz az értelmére, és szépen lassan beépül az agyadba egy-két sor a szövegből, aztán egyszer csak visszahallod a saját szádból valamilyen beszélgetés közben.

--> Ne feledd, hogy a Deutsche Welle (A1-C1) vagy a Planet Wissen (ez csak B2-C1 szinten) oldalakon rengeteg cikket találhatsz, ami az érdeklődési körödhöz kapcsolódik. Mondjuk szeretsz gitározni, és rákeresel a Gitarre szóra (akár a gugliban simán vagy youtube-on - Easy German), és felfedezel egy pár írást, hanganyagot, ami erről szól, akkor egyrészt olyan szavakat fogsz megtanulni, amik érdekelnek, és emellett még rengeteg mindent fogsz elsajátítani a szövegből, leginkább tudattalanul.

--> Vannak hangoskönyvek, amik kifejezetten nyelvtanulóknak készültek, ezeket is ki lehet próbálni, főleg ha találsz érdeklődésednek megfelelőt. Ha neten nem találnál, írj rám, tudok segíteni. ;) 

Ez mind eszembe jutott Mókus Mikiről, és a legcsodásabb kisgyerekről. Nem mondanám, hogy nagy újdonságokat írtam le, viszont úgy veszem észre, hogy valahogy sokszor elfelejtődik az „input” rész, sokan azt gondolják, hogy csak az számít tanulásnak, mikor nyelvtani feladatokat oldanak meg. Pedig az pont a kisebbik része. Mert ha sokat hallgatsz a célnyelven, akkor a nyelvtan is intuitívabban, gördülékenyebben fog menni.

Legyen a mottónk: Ne halogass, HALLGASS! - de rossz... :D

Szeptember van. Elvileg a vállalkozói mivoltomnak köszönhetően nem kellene, hogy az ősz beköszönte nagy változásokat hozzon az életemben, mégis így történik. 

EGYETEM

A legnagyobb újdonság. Szeptember másodikán lettek volna az első óráim az egyetemen, de persze le kellett mondanom, mert a kórházban hesszeltünk a kicsivel, ami maga volt a gyönyör! Szóval a hétfői kezdésből kedd lett. Ja, hogy mit tanítok? M a g y a r t. Még én is szokom, magát a gondolatot, hogy nem a német a fő profil. Persze van hozzá köze: német orvostanhallgatóknak tanítom gyönyörű anyanyelvünket. 

Nyilván egyszerűbb lenne a dolog, ha mondjuk lenne fogalmam arról, mi a fenét csinálok, de én szeretem a kihívásokat! Miért is vállaltam el egyáltalán? A kérdés jó és jogos. 

- Titkos vágyam volt, hogy egyszer az egyetemen taníthassak valamilyen formában. Mikor múltkor bementem a  gyerekklinikán az előadóba - ami gyakorlatilag a BTK-n található Audmax kicsinyített mása - majdnem elbőgtem magam. És aztán megláttam a táblát: tudod, kettő egymás mögött, hogy ha betelik, írhass a következőre. És nem ám te tologatod fel-le... nem, van GOMB, érted, GOMBNYOMÁSRA MŰKÖDIK A TÁBLA! Teljesen bekészültem ettől.

- Megoldódik a saját nyelvgyakorlásom problémája. A legtöbben tudják, hogy eléggé behatároltak a lehetőségeim, már ami az utazást illeti. Három év után idén végre kijutottam Németországba, és valószínűleg egy újabb évet kellene várnom arra, hogy németnyelvű környezetben lehessek. Az én szakmámban viszont elengedhetetetlen, hogy folyamatosan érjen valamilyen autentikus impulzus. Ha én nem mehetek a németekhez, hát ők jönnek hozzám, még ha ilyen nyakatekert módon is. Így bizony minden héten tanulhatok valami újat, gyakorolhatom a kommunikációt (igen, a nyelvtanárnak is kell, mert a tudás eszméletlenül megkopik, ha nincs használva). 

Szóval jelenleg az a feladatom, hogy kiműveljem magamat abból a nyelvből, amit amúgy a legjobban beszélek az összes közül, mégis ebből érzem magam a leghülyébbnek. Emellett próbálom a saját stílusomat belevinni a magyartanításba is, ezért pl a hétvégén betűket fogok színezni... már csak azt remélem, hogy megéri. :D Az első órák tapasztalatai alapján amúgy elég nehéz átállítani az agyamat arra a fordított gondolkodásra, hogy itt a magyar az elsajátítandó nyelv, így azon kellene többet kommunikálni. Ugye belejövök?

FUNNY DEUTSCH

Természetesen a munka megy tovább az irodában. Új a logó, ami letisztultabb, és megnyugtatja a lelkemet is. Nagyon jól bevált a bérletrendszer, ami már valóban szükséges volt. Jóval rendszeresebben jönnek a tanulók, ami mindenkinek jobb. A rendszer átlátható, e-naplót vezetek, így én is könnyebben kerülöm el a káoszt, ami amúgy rekordsebességgel és rendkívül alamuszi módon tud bekúszni az életembe, ha nem vigyázok.

Jelenleg úgy állok, hogy várólista van, és ha valaki kiesik, jön a helyére más. Nagyon szerencsésnek érzem magam, és rendkívül hálás vagyok ezért mindenkinek! Végre azt érzem, hogy biztos lábakon állok, nincs bennem félelem attól, hogy nem tudom fenntartani magunkat (de, amúgy néha beparázok, ezt a zsigeri rettegést nem tudom kiirtani magamból - na de erről majd talán máskor).

Egy fontos változtatást még eszközöltem: körülbelül egy hónapja rájöttem, hogy nem bírom tovább, hogy minden nap 8,5 órát dolgozom, és utána még hétvégén is... Nyár közepére már úgy éreztem, kiégtem. Így elbúcsúzva egy pár embertől, akiket nagyon kedvelek, hétvége-STOP-ot hirdettem. Sajnos lett belőle konfliktus, ami szomorú, és fájdalmasan érintett, de ez az intézkedés szükséges volt, ha egészséges akarok maradni, és elég időt a kisfiammal tölteni.

Tekintve, hogy mennyi dolgom van, a FB oldalt és a blogot sem erőltetem - bár élvezem csinálni, nagyon kevés a reakció a posztokra. Nem tudom, hogy azért, mert a Facebook algoritmusait nem sikerült kijátszanom, vagy mert senkit nem érdekel az egész. Amúgy lényegtelen, mert tényleg semmi időm rá. Ez a poszt is csak azért születik épp, mert nem tudok aludni, és már kikívánkozott belőlem.

Sajnos a könyvvel nem haladtam sehova. Teljes ihlet- és motivációvesztés van. Egyszer biztos kész lesz. Amúgy a szövegezés már rég megvan, már csak a gondolattérképek hiányoznak, de az bazi sok munka...

EGYÉB PROJEKT

Ezen kívül van még egy dolog, amiről sokat nem írhatok, de annyi biztos, hogy ha ez a projekt/kampány, amibe a nyár elején belecsöppentem, tényleg megvalósul, akkor a szegedi némettanulóknak nagyon jó dolguk lesz! Részletek később, ha már vannak biztos információim.

ANGOL

Mindig visszatérő téma ez nálam, mert nagyon fontos dolog, hogy a másik oldalról is lássam a nyelvtanulási folyamatot. Hogy emberek között is legyek, beiratkoztam egy nyelvsuliba, ami jelenleg szerintem az egyik legjobb (face-n biztos szembejött már veled a hirdetésük) Szegeden. Nagyon érdekes tapasztalataim vannak, később talán majd jobban ki is fejtem, ha az első 3 hónapom letelt. Most viszont elég csak annyi, hogy nagyon figyelek a tanárokra, ők hogy csinálják a dolgokat, azok milyen tanulói reakciókat váltanak ki - másokban és bennem is. Ebből rengeteget profitálok, s ezáltal a tanulóim is. Remélem. :)

Ha ide eljutottál, akkor köszönöm az érdeklődésedet, jól esik! Nyomj egy lájkot, kommentelj, ha van észrevételed, kritikád, jó tanácsod!

Szépeket, jókat kívánok,

Fanni

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - DER ERSTE TAG- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  

Freitag, der 12.07.2019

Schon um 5 Uhr in der Früh mussten wir aufstehen. Ich habe bei einer Freundin, namens Lilla in Budapest übernachtet, so konnten wir noch bis spät tratschen, und uns einen Film mit Jason Momoa angucken. Wir haben vor 6 Jahren in Deutschland zusammen als Freiwillige gearbeitet. Seitdem sind wir Freundinnen, und treffen uns ab und zu.

Lillu und ich vor 5 Jahren auf einer Fahrradtour - wir haben viel zusammen unternommen

Also mussten wir nach einer langen Nacht ganz früh aufwachen, aber wir haben es geschafft. Sie hat mich zum Flughafen begleitet, sonst hätte ich mich bestimmt verlaufen. Ich war sehr gestresst, sogar ein bisschen übertrieben. Ich hatte Angst vor dem Flug. Vor den Sicherheitskontrollen. Davor, wie mein Sohn ohne mich zurechtkommen kann (das macht ihm eigentlich nichts aus, aber die mütterlichen Gefühle sind stark, man kann sie einfach nicht ausschalten).

Als ich schon im Flugzeug saß, war ich immer noch nicht ruhig. Erst nach dem Start, als wir schon über den Wolken geflogen sind, konnte ich mich entspannen. Ich bin sogar eingeschlafen!

Ich hatte einen ganz ruhigen Flug, manchmal gab es Turbulenzen, aber dann sind wir doch sicher gelandet. Auf dem Stuttgarter Flughafen hatte ich noch Zeit zum Trödeln. Ich habe 'rumgeschaut, mir im Supermarkt eine Flasche Mineralwasser und eine Schokolade von Ritter Sport gekauft (gleich danach die ganze aufgegessen), und gecheckt, wo ich Fahrkarten kaufen kann.

Man musste einen Stock 'runtergehen, da gab es mindestens vier Fahrkartenautomaten. Ich stand vor einem und habe versucht 'rauszufinden, was für eine Fahrkarte ich bräuchte. Aber das war überhaupt nicht einfach, weil ich nicht genau wusste, wohin ich fahren will. Zum Glück hat mich Lilith, meine deutsche Freundin und Gastgeberin, zu dieser Zeit angerufen. Obwohl ich nicht so vieles davon verstehen konnte, was sie sagte (das Mikrophon ihres Handys funktioniert aus irgendeinem Grund nicht richtig), hat sie mir geholfen, welches Ticket ich nehmen soll. Nachdem ich sie gekauft hatte, rief Lilith mich wieder an, dass ich doch ein anderes Ticket hätte kaufen sollen. Also musste ich ein anderes Ticket kaufen.

Wir haben uns in der Stadtmitte (die Haltestelle heißt auch so) getroffen, und sehr darüber gefreut! Wir haben uns schon seit vier Jahren nicht gesehen. Das ist eine lange Zeit, unser Leben hat sich sehr verändert. Trotzdem konnten wir uns sehr gut unterhalten. Vielleicht noch besser als früher!

Als wir zu ihrer Wohnung angekommen sind, hat sie mir alles gezeigt. Die ist schön, groß (4 Zimmer, Küche, Bad, Toilette und Balkon), hell. Ein bisschen retro, was die Fliesen und die Möbel betrifft, aber das ist bewusst so. Ich fand die ganze Wohnung total cool, und war auch ein bisschen neidisch.

Wir haben uns entschieden am Abend ins Kino zu gehen. Lilith hat sich alle möglichen Trailers angeschaut, es gab eine sehr große Auswahl an Filmen. Dann haben wir uns für den Film "Yesterday" entschlossen.

Hier könnt ihr die Beschreibung lesen:

"Was wäre, wenn es die Beatles nie gegeben hätte und nur ein einzelner Mensch all ihre unsterblichen Songs wie selbstverständlich kennen würde? Genau das passiert dem chronisch erfolglosen Straßenmusiker Jack, dessen Lieder niemand hören will. Als er statt seiner eigenen Kompositionen einfach die Beatles-Songs aus seiner Erinnerung spielt, avanciert er über Nacht vom Niemand zum Superstar! "

Quelle: https://www.prolificnorth.co.uk/news/broadcasting/2019/02/trailer-released-new-danny-boyle-film-yesterday

Der Film war wirklich super, ich musste an den weiteren Tagen immer wieder daran denken. Er ist auch ein bisschen romantisch, aber daneben witzig und hat mich wirklich zum Nachdenken gebracht. Wir sind danach erschöpft ins Bett gefallen.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - DER ZWEITE TAG - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  

Samstag, der 13.07.2019

Ich konnte nicht so lange schlafen, weil ich Probleme von zu Hause lösen musste. Das war echt stressig. Aber ich bin sowieso Frühaufsteherin, so hat es mir nichts ausgemacht.

Für diesen Tag hatten wir nichts besonderes vor, nur am Abend wollten wir auf das Lichterfest gehen. Das ist eine tolle Unterhaltungsmöglichkeit sowohl für Familien mit Kleinen als auch Jugendllichen. Um Viertel nach zehn abends war Feuerwerk angesagt. Das Wetter war an dem Tag typisch deutsch: mal regnete es, mal war es sonnig. Die Temperaturen betrugen so zwischen neunzehn und dreiundzwanzig Grad.

Nach dem ausgiebigen Frühstück brachen wir auf einen Stadt- und Einkaufsbummel auf. Zuerst mussten wir auf die Post, weil Lilith da zwei große Pakete aufgeben musste. Das nächste Ziel war der Flohmarkt, denn ich wollte für meine Schwester 'was kaufen. Aber als wir da ankamen, mussten wir sehen, dass es an dem Tag keinen Flohmarkt, sondern einen Fischmarkt gab. Genauer gesagt einen Hamburger Fischmarkt. Es hat nach Fisch gerochen (gestunken?), und es war viel los. Die Menschen sind von einer Bude zu anderer geströmt, und sich angeguckt, was die Händler angeboten haben. Manche haben den Verkauf ganz professionell getrieben: sie haben sogar Show gemacht, dadurch, dass sie in Mikrophon gesprochen haben, und versuchten die Kunden aufzuheitern. Es war wirklich beeindruckend. Auf dem Fischmarkt konnte man die berühmten Fischbrötchen probieren. Obwohl ich Hunger hatte, habe ich nichts genommen, weil Lilith vegetarisch isst, und ich wollte lieber mit ihr zusammen etwas essen.

Frischbrötchen - riecht ganz komisch, soll ich sagen

So haben wir ein Restaurant gesucht, wo wir dann beide uns etwas aussuchen konnten. Ich habe einen Auflauf mit Auberginen (Moussaka) genommen, während Lilith eine Pizza bestellte. Ich war sehr zufrieden, das Essen schmeckte sehr gut und die Portion war auch recht groß, Nach dem Essen musste Lilith für eine kurze Zeit weg, und sagte mir, wenn der Kellner kommen würde, kann ich ihm sagen, dass er die Reste der Pizza einpacken soll. Aber leider habe ich den Kellner offensichtlich falsch verstanden. Ich habe so gehört, dass er sagte: "Wollen sie es mitnehmen?" und natürlich habe ich mit "Ja" geantwortet. Aber wahrscheinlich hat er gefragt, ob er alles mitnehmen darf. Also ein paar Pizzascheiben sind im Müll gelandet. Schade!

Danach haben wir uns auf den Heimweg gemacht, und Felix, dem Freund von Lilith, ein Fischbrötchen mitgebracht. Den Rest des Tages haben wir mit Faulenzen und Klavierspielen verbracht. Schließlich haben wir uns entschieden, doch nicht auf das Lichterfest zu gehen. Wir sind zu Hause geblieben, und uns das Feuerwerk von der Nähe angeschaut. Es war wirklich schön. Nich viel später sind wir ins Bett gegangen.

Quelle: https://cdn1.stuttgarter-zeitung.de/media.media.8f4a5e26-b7bf-4d40-9d63-4fd0bd25eb2e.original1024.jpg

Fortsetzung folgt morgen!

Mindig csak olyan témáról írok, ami már nagyon kikívánkozik belőlem. S főleg olyan jelleggel, hogy hátha másnak segít, amit itt összeszedek. Nézzük hát ma, milyen tapasztalataim vannak a vállalkozói léttel?

"Miért lettél vállalkozó? Úgysem kell senkinek sem számla!"

Van egyfajta zsigeri szabálykövetés bennem, és ha valamikor tilosban járok, komoly szorongás tud rám telepedni. De ha még ez nem is lenne, nem jobb, ha a szabályok szerint játszol, és tuti nem tud beléd kötni senki? Nem kell attól tarts, hogy neadjisten' jön egy NAV-os, és a nyakadba varr egy sokszázezres büntit. Befizeted a havi ötvenezret, aztán már csak annyi a dolgod, hogy számlát adj (az adatkezelési nyilatkozatot ne feledd!).. Ja, meg termelj profitot is. :D  

Az "Év anyavállalata 2019" versenyen második helyezést értem el. Rendkívül örülök neki, hatalmas löketet adott! Köszönöm <3

"Megéri?"

Valakinek biztos. :D Neeeeem, viccelek, nekem is megéri, de őszintén szólva néha szenvedős a dolog. Tudod, a vállalkozói létre azt szokták mondani, hogy hol így, hol úgy. Ezt meg tudom erősíteni. Novemberben kidolgoztam a lelkemet, decemberben alig volt órám - vizsgázik mindenki, jön a Jézuska, mindenki hazamegy látogatóba, s vissza se tér februárig. A január sem volt sokkal jobb, főleg, hogy a kisfiamon kijött a bölcsikór, úgyhogy lényegében rákötöttem az orrszívó-porszívóra, ami lehetne vicceskedés, de sajnos nem az... Mostanában meg én voltam beteg. Szóval ilyen helyzetekben azt a kevéske órámat is úgy kell pakolgatnom, hogy mindenkinek jó legyen.

"Milyen menő, hogy saját magad főnöke vagy!"

Az, tényleg az! Én aztán nem írok portfóliót (csak blogot!), meg naplót, meg nem kell olyan dolgokkal és emberekkel foglalkoznom, amikkel/akikkel nem szeretnék. Az viszont, hogy magamnak osztom be az időmet... háááát... enyhe túlzás.Például az volt a terv, hogy hétvégén nem dolgozom, meg 16:00 után, de az élet úgy döntött, hogy De, Fanni, hétvégén is dolgozol!

Az tuti, hogy határidőnapló nélkül nem tudnám hol állok, és gyakran olyan logikai műveleteket kell fejben lejátszanom, mint az, hogy oké, XY-nak mégsem jó az az időpont csak ekkor, de ott már ZS be van írva, meg utána is ATR, de talán ha ZS-t megkérem, hogy kezdjünk fél órával később, és ATR-nek is jó úgy, én meg bemegyek egy fél órával hamarabb, akkor összejöhet. Mondjuk ha reggel fél órával hamarabb kell bevinni a gyereket a bölcsibe, akkor valószínűleg ki fog hullani a hajam, de nem baj, van sok...

"És neked nem mondják le az órákat?"

Nem a fenét nem, úgyhogy ... aki nem mondja le 24 órával a megbeszélt időpont előtt az órát, az bizony köteles kifizetni az okozott "kárt". Hiszen egyrészt fenntartottam neki a helyet, amikor esetleg más is jöhetett volna, felkészültem az órára, számítottam rá, rosszabb esetben bébiszittert szerveztem a gyerek mellé.

Alapesetben nem szeretem az ilyen konfliktus helyzetet, főleg olyanokkal, akiket nagyon kedvelek, de néha muszáj egy kicsit keményebbnek lenni, és megvédeni az érdekeimet. Mert ugye vannak nekem is :)

Éppen ezért az árakat is át kellett szabjam. Bérlet lesz, minél többször jössz, annál olcsóbb. Ennyike.

A kedvencem, hogy mindenki kiakad rám azért, hogy miért nem emelem az árat, ha ketten egyszerre jönnek hozzám... Én ezt őszintén nem értem, mert egyáltalán nem vagy csak minimális többletmunkát okoz, mintha egy személyre készülnék, esetleg a nyomtatási költségeim nagyobbak.

Összefoglalva:

• a vállalkozói lét macht Spaß,
• legyél kemény,
• de azért flexibilis is,
• készülj fel az órapakolgatás élvezetére,
• és arra, hogy nagyon hullámzó a bevételed.

Hajrá hajrá, legyetek jók, puszik!

Én azt gondoltam, hogy majd a Baba-Mama németre fogom specializálni magam. Volt kérdőív meg minden. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően (na meg annak, hogy a saját babám 2 perc alatt szétkapta az irodát, amint beszabadult :D) elvetettem az ötletet, és teljesen más irányt vett a profilom. Kedves tanár ismerősöm hozzám irányította ( és teszi még mindig, ezer köszi Margit! :)) a külföldi orvostanhallgatókat, akik majd német nyelvterületen szeretnének tovább tevékenykedni. Ez pedig azt jelenti, hogy én, Bányai Fanni, aki ki nem állhatta az angolt, angolul tanítom a németet. Nyilván az a cél, hogy csak németül beszéljünk, de rájöttem, hogy ez egy illúzió, amihez, ha túlzottan ragaszkodunk, csomó pozitívum elveszik.

Száz szónak is egy a vége, fel kellett frissíteni az angolomat. Hjaj! Lássuk a tapasztalataimat, amiből rengeteget profitálok a munkám során.

FÉLELMEK

Első óra, lámpaláz, pillangók a gyomromban - nem, ez nem szerelem, akkor ezek inkább molylepkék, amik belülről rágnak.... Nem tudok angolul, jajdehülyevagyok, hogy elvállaltam.

Kiderült, hogy tényleg nem tudok, alapszavak nem jönnek a számra (miért is készültem volna fel egy kicsikét jobban?!), izzadok. A tanulók - egy mexikói srác és a svéd barátnője - próbálják megérteni a makogásomat, rossz kiejtésemet. Égek, mint a rongy. Egyből 120 perccel kezdünk, a végére olyan vagyok, mint egy leeresztett lufi, egy kifacsart citrom. 

keine Panik, Fanni, keine Panik!

TANÁRKERESÉS

Szegeden lakok, az egyetem okádja magából a friss tanárokat a világba, én meg nem találok magamnak. Facebookon végül rálelek Sziszire , aki nagyon szimpatikus a honlapja alapján, ráírok, egyeztetünk, és skype-on belevágunk. Hamar kiderül, hogy sok mindenben hasonlítunk, kicsit olyan, mintha egy pár évvel fiatalabb énemmel találkoznék. Jó a hangulat, sokat beszélünk angolul, oldódom. 

FEJLŐDÉS

Egyre több a külföldi diák. Egyszer csak megfordulnak a számok, és több lesz, mint a magyar. Imádom ezt az internacionális közeget: különböző kultúrákból csipegetni, közelről megfigyelni a standard európaitól eltérő vonásokat, bőrszíneket.

Az első alkalom, mikor nemzetközi tanulóim voltak - spanyol, francia, eritreai, gambiai, román és orosz emberkék (2015 - Oberau)

Egyre könnyebben értem meg, amit nekem mondanak, már néhány orvosi kifejezést is felismerek. Közben ők is egyre többet tudnak németül, nem az angol a fő közvetítőnyelv, hanem igyekszünk a legtöbb dolgot a célnyelven megtárgyalni. Már meg sem kottyan a 120 perc, sőt hétfőn és szerdán 180 percet nyomatunk 3 iráni lánnyal, szünet nélkül. Én is váltok, heti egyszeri 90 perces órára angolból.

VÁLTÁS

Mivel úgy érzem, eléggé megy már annyira az angol, hogy elkommunikálgassak, úgy döntök, decemberben inkább a testemet edzem az agyam helyett abból a pénzből, amit eredetileg angolra szántam. Búcsút mondok Sziszinek, nem tudni meddig, de ez mindig kicsit rossz, mert már megszoktál valakit, kicsit bepillantasz a másik életébe, majdnem olyan érzés, mint egy szakítás. Mégis: ahol bezáródik egy ajtó, ott kinyílik egy másik, így tartja a mondás. Úgy tűnik, tényleg így van, mert még aznap felhív egy elveszett báránykám, hogy visszatért, és igen németezzünk, és nekem meg egyből beugrik, hogy akkor itt a lehetőség: tandemezzünk! Így is lesz, míg én segítek kihozni magából a legtöbbet németül, addig ő pont ezt fogja velem tenni - csak angolul. És reménykedem benne, hogy egyszer jó lesz a kiejtésem, és nem kell gondolkodnom azon, hogy mit akarok mondani, csak jön...

PROFIT

A saját tanulási folyamatom nagyon sok mindent megmutatott a diák szemszögéből:

- 60 percen túl koncentrálni embert próbáló feladat, az ANYAgyammal csak még nehezebb

- néha teljesen irracionálisan gondolkodom egyes feladatok megoldásánál

- rendszeres gyakorlás nélkül semmit nem ér heti 1 vagy 2 óra

- szükség van szódogákra, tesztekre, különben semmit nem tanulok

- mikor nem tudom kifejezni magamat, konkrétan butának érzem magam, és ez borzasztóan felidegel, és legszívesebben kiugranék az ablakon.

+1: a tanárnénimtől tanultam minimum egy új módszert, amit már be is vetettem, és elég jól működik :)

Hogy hogyan fogok továbbfejlődni angolból, azt még nem tudom, de azt tudom, hogy a saját óráim milyen irányba fognak továbbmenni. Nagyon hálás vagyok, hogy az élet így elém sodorta ezt a kihívást, mert nagyon izgalmas, és rengeteg lehetőség rejlik benne. 

Nektek mi okoz különösen nagy nehézséget a nyelvtanulásban?

Tele volt/van az internet a hírrel, hogy a TELC, az egyik legnépszerűbb nyelvvizsga típus Magyarországon, február 2-től megszűnik. Még egy wmn-es cikk is foglalkozott a témával, de kb. úgy, mintha vége lenne a világnak, amiért ez a nyelvvizsga nem lesz már többet.

screenshot a TELC oldaláról - amint látjuk, újragondolják a rendszert ;)

Engem olyannyira nem hatott meg ez a dolog, hogy még szinte örültem is neki. Na jó, ez csúnya dolog, hiszen sok TELC-re felkészítő tanárnak kell most majd magát átképezni; azok az iskolák, akik nemrég akkreditáltatták magukat erre a típusra, most jó sok pénzt buknak. 

Milyen előnyei voltak/vannak ennek a nyelvvizsgának, hogy ilyen népszerű lett?

- A levélen kívül végig feleletválasztósak voltak a feladatok, tehát egy betűt nem kellet leírnod, csak igaz-hamist jelölni, vagy több közül kiválasztani a helyes megoldást, ezt meg azt párosítani. Én ezt úgy szoktam hívni, hogy tippmix. 

- A levélre viszonylag könnyű volt felkészülni, mert vagy motivációs-, vagy panasz-, esetleg információkérő-levelet kellett írni, amire sémákat, panelmondatokat kellett megtanulni, és az információkat cserélgetni benne.

- Szóbelinél szintén volt egy feladat, a prezentáció, amire előre fel tudott készülni az ember. A többi szóbeli feladatra is volt felkészülési idő.

- Nemzetközileg elismert nyelvvizsga (volt).

A lényeg, hogy jó előre fel lehetett bizonyos részekre készülni. Ettől viszont nekem az az érzésem, hogy nem feltétlenül reális az eredmény, amit ott kaptál, hiszen így pont az veszik el az egész nyelvtanulásból, amiért csináljuk: a spontán, gátlások nélküli kommunikáció. 

Ezek mellett még sok mindennel szemben voltak negatív érzéseim:

- NYELVTAN. A nyelvtani tudást mérő feladatok szerintem aránytalanul nehezek voltak, és inkább többet kellett benne logikázni. Azt sem értem, minek volt rá szükség. Őszintén. Ott nem is volt meghatározva, hogy el kell érni a 40%-ot, akkor miért fárasztják szerencsétlen vizsgázót még ilyen mindfuck dolgokkal?

- LEVÉL. Nem lehetett szótárat használni. Nonszensz. A szótár a nyelvtanuló legjobb barátja, ez az én meglátásom. Nyilván szóban nem vesszük elő minden egyes apró mozzanathoz a kis kéziszótárunkat, ha nem tudunk valamit, de mikor levelet ír az ember, arra időt szán, jobban átgondolja, és igen - ha úgy van kikeres egy-egy szót.

-HALLÁSÉRTÉS. Szerintem ez is aránytalanul nehéz volt, és komolyan gondolom, hogy a vizsgázók nagy része csak tippelgetett. 

Nem beszélve arról, hogy korábban ugye csak ceruzával lehetett írni.... Ezt nem tudom hogyan kommentálni :D. 

Én eddig is csak annak ajánlottam, hogy menjen TELC-re, akinek mondjuk csak a diploma kiváltásához kellett a nyelvvizsga, és nem lehetett lebeszélni róla.

Szívesebben küldöm a tanulóimat ECL-re. Ezerszer kommunikatívabb, tényleg azt mutatja, amit tudsz. 

Szintén nemzetközileg elismert nyelvvizsgáról beszélünk. A kedvencem, hogy nincs benne külön nyelvtani rész, csak a leveledből és a szóbeli teljesítményedből nézik, hogy mennyire érted, és mennyire tudod használni a nyelvtani szabályokat. Ennyi elég is, éppen megfelelő mennyiségű információ levehető két egyenként 200 szavas irományból (igen, ECL-en meg ez a szívás, komoly trenírozás szükséges hozzá, hogy jól sikerüljön). 

A szövegértésnél és a hallásértésnél is van 1-1 nyílt kérdéses feladat, ahol a kis kezeddel kell lefirkantsd a kulcsszavakat. Ezekben a részekben nem nézik a nyelvtant, az a lényeg, hogy tartalmilag helyes legyen. Tényleg egy-két szóval meg tudod adni a helyes választ. 

Levélnél használhatsz szótárat. Nem mintha lenne rá időd :D, de ha már a feladat leírását nem érted, akkor jól jöhet egy kis segítség.

Szóbelinél pedig képleírás van, meg egy kis vita. De ha felkészült vagy a témákból, ennek nem kéne, hogy problémát okozzon. 

Szóval én azt mondom, ne keseregjünk a TELC elvesztése miatt, inkább örüljünk, hogy van pl. ECL! :D

Szerintetek mi állhat a TELC megszüntetésének hátterében?

u.i.: Anno én is TELC-et csináltam németből. :P Angolból viszont ECL-t, azért vagyok ilyen nagy mellénnyel. :)

Sziasztok! 

Nem bírok már magammal! :D 

Jövő héten kézhez kapom az irodám kulcsát!!!4!!!4444

Ez azt jelenti, hogy csendes, nyugodt, mindentől elszigetelt (na, azért nem kell megijedni) környezetben fogom várni a régi és új tanulóimat. 

Úgy tűnik egy új profillal is bővül majd a vállalkozásom: megnőtt hirtelen az igény az angolul történő németezésre. Nem ám ilyen úri huncutságból egyébként, hanem mert sok, Magyarországon tanuló külföldi orvostanhallgató szeretné valamelyik német nyelvű országban folytatni tanulmányait, vagy elkezdeni a felnőtt életet. Nagyon tetszik ez a tendencia, mert ezáltal ismét új kihívással nézek szembe, ami hihetetlenül motiváló számomra!

Természetesen ez azt is jelenti, hogy az eddig parkolópályára tett angolt ismét elő kell venni, és bizony le kell porolni azt a tudást, amit az évek alatt jó mélyre pakoltam az agyam legeldugottab szegleteibe. 

Be fogok számolni arról, hogy haladok a tanulással, mert nincs viccesebb annál, mint amikor "a hóhért akasztják". :D 

Jövő héten bejelentkezek majd az irodából is. Örüljetek velem! :) 

Gyönyörű napot kívánok Nektek! 

Puszi, Fanni

Sziasztok!

Ismét egy pár hónap kihagyással jelentkezem. De most jó okom van rá - az életemben nagy változások töréntek, és fognak is még remélhetőleg. A kis Vackorom bölcsődébe fog járni szeptember közepétől, én pedig teljes erőbedobással fogok nekikezdeni a munkának!

Egyelőre még csak a tervek vannak a kezemben, de már útjára indult egy kérdőív is az egyik kurzusommal kapcsolatban (baba-mama német), keresem az irodabérlési lehetőségeket, és próbálom nem visszavetni magamat az előrehaladásomban. :D Mert ugye az ember leánya bizony fél, hogy "mi van, ha mégse jön össze?". Hát mi van? A nagy semmi, az. Akkor majd csinálok mást, megyek multihoz, vagy suliba, vagy bárhova. Eddig is megoldottam mindent, ezek után miért ne menne?

Szóval ilyen és ehhez hasonló dolgok pörögnek a fejemben. S ilyenkor rendre felmerül bennem egy idézet is, ami itthon az ablakunkban van kirakva egy cetlin:

A félelem irányában izgalmas dolgok vannak.

Talán Palya Bea száját / tollát / klaviatúráját hagyták el ezek a szavak, és az elmúlt időszakban gyakran segítettek.

Hogy miért lesz jó a saját iroda nyitása?

Mert frekventált helyen, nyugodt és kényelmes környezetben, mindennel felszerelve fogom várni a kedves tanítványokat. Emellett totál laza leszek, mert tudom, hogy a gyermekem jó kezekben lesz a bölcsiben. :) 

Remélem, a következő bejegyzésem minél hamarabb olvashatjátok, és már a nyitásról fog szólni. 

Addig is élvezzétek a nyarat, a jó kis strandidőt!

Puszik!

Fanni

Mondta már neked valaki azt, hogy „Szerintem hagyd az egészet, egyszerűen nincs nyelvérzéked”? Van, akinek a tanára mondott ilyet. Képzelheted, milyen mértékben veti ez vissza a motivációt, a tanulási folyamatot. A legtöbben itt fel is adják. Nem csodálom, ezek után a fenének lenne kedve olyannal bajlódni, ami úgy sem megy. DE! Ez baromság. Hidd el, mindjárt elmagyarázom.

Mi az a nyelvérzék, már ha létezik ilyen? Olyan embereknek szoktuk tulajdonítani ezt a képességet, akik könnyen, gyorsan elsajátítanak egy, két vagy akár sok-sok idegennyelvet. Okosak, brillíroznak, magabiztosak lesznek ettől. Pedig ez nem azon múlik, hogy a génjeikbe van kódolva. Másról van itt szó. Lássuk pontról pontra, mi vezet el téged az áhított "nyelvérzékhez". 

1. A problémamegoldó gondolkodás

Ahhoz, hogy egy nyelv logikáját magadévá tedd, problémamegoldó gondolkodásra lesz szükséged. Mit értünk ez alatt?

Fogalmakat, ismereteket többféle módon is elsajátíthatunk.

Emlékszel arra, mikor a suliban a tanár lediktált egy szabályt, mondjuk azt, hogy a weil KATI szórenddel áll, megmondta mit jelentenek ezek, majd csináltatok rá példákat? És jól begyakoroltad, aztán pro lettél a weil-os mondatokból. Aztán kiderült, hogy még be kell magolj jó pár kötőszót, mert azok is KATI-sok, és ettől égnek állt a hajad. Remek, ez szerintem mindenkivel megtörtént, nem csak németből, hanem kb. minden tantárgyból. Kedvencem a melléknévragozás: eléd tolnak három táblázatot, seggeld be, használd. Ja nem megy? Miért nem tanultál, ülj le, egyes. Öhmm kösz.

De lehet úgy is csinálni, hogy adok neked egy szöveget. Lehetőleg autentikusat. Megkérlek, hogy keress jelzős szerkezeteket. Ha nem tudod, mi az, mutatok egy példát, de a többi a tiéd. Aláhúzod, tök jó. Időközben már látod, hogy hogyan épülnek fel ezek a szerkezetek. Én rákérdezek. Te megmondod, hogy hát van egy névelő, de néha nincs, aztán egy melléknév, meg egy főnév. Kiváló! Na, szedjük össze ezeket a példákat, és illesszük be három hiányos táblázatba. Sokáig tart, de sikerül. Talán kicsit be is segítek, rávezető kérdésekkel. Te már lehet, hogy izzadsz, és olyan hangosan csikorognak a kerekek a fejedben, hogy az alsó szomszéd felkopog seprűvel. Nem baj, kész vagyunk. Kész a három táblázat. Vannak színek is, amik segítenek. Ott vannak azok a hülye melléknévvégződések is. Vegyük táblázatról táblázatra, mit látsz, miként alakulnak ezek? És mit gondolsz miért? Áhá, igen, TÉNYLEG! Basszus, ha ezt a suliban így tanultuk volna!

(Ez a módszer amúgy nem saját találmány - bárcsak az lenne :D -, hanem az úgy nevezett S.O.S. Methode, azaz Suchen-Ordnen- Systematisieren. )

Ezt begépelni sem volt kis idő. Hát még átélni, egy óra tutira rámegy. DE! És ez nagyon fontos – TE MAGAD JÖTTÉL RÁ A SZABÁLYRA!!!44!4! Nem csak, hogy büszke vagy magadra (és én is Rád), de érted az összefüggéseket, és az alkalmazás is könnyebben fog menni. Nem mondom, hogy pikk-pakk, mert azért lehetnek visszaesések. De ezért vagyok ott veled, hogy segítsek, visszatereljelek a helyes gondolatmenetre.

Mivel a suliban általában nem a második módszer a jellemző, így a problémamegoldó gondolkodásunk fejlődni nem nagyon fog. Jó hír, hogy te azért tehetsz érte! Az általános problémamegoldó képességet akár sima netes logikai játékokkal is fejlesztheted. Amikor csak van rá lehetőséged, próbálj meg magadtól rájönni egy dologra, ne várd meg, míg eléd rakják a megoldást. Hidd el, megéri! Mert ez az egész életedre kihatással van, a hétköznapi problémák megoldásában is alkalmazhatod.

Szóval, akinek van nyelvérzéke, az könnyebben átlátja az összefüggéseket, mert jobb a problémamegoldó gondolkodása. (Sokan, akik könnyen tanulnak nyelveket, a matekot is jobban értik.) Akinek „nincs nyelvérzéke”, az valószínűleg csak szabályok sokaságát látja, amiket be kéne magolni, de nem megy, mert nyilván semmi kedve nincs hozzá. Aztán a kivételeknél végképp elfogy a cérna, könyv a sarokba, rohadtnémet.

2.Tanulási stratégia

Nyilván hallottál már olyan emberekről, akik több nyelvet megtanultak életükben, mint amennyi ujjad összesen van a kezeden-lábadon. Jó a nyelvérzékük? Aham, persze. Ők maguk is általában elmondják, hogy valamilyen tanulási stratégiájuk van, ami bevált, minden bizonnyal a saját tanulási stílusukhoz -amiről majd legközelebb írok- igazodva. (Itt van pl. egy emberke, aki tud valamit.)

Az első nyelvvel talán még megszenvedtek, mire kialakították a legmegfelelőbb stratégiát, aztán a másodiknál már tudatosan ezt alkalmazták. A többi aztán már ment magától.

3. Gyakorlás

Ha mondjuk a problémamegoldó gondolkodásod nincs a topon, esetleg a memóriád sem az igazi, akkor rajtad - ezek fejlesztése mellett - csak egy segíthet: gyakorlás. Nem arra gondolok, hogy napi szinten fordíts 20 mondatot (de van akinek bejön ez a stílus, erről bővebben később), csak arra, hogy ha van egy új nyelvtani rész, akkor addig foglalkozz vele minden nap, amíg nem automatizálódik. Sokat segíthet, ha közben tartod a kapcsolatot a tanároddal. Ilyen esetekben tuti nem elegendő a heti egy óra, neked nagyobb intenzitásra lesz szükséged. Legyen legalább két óra hetente, és a többit pedig neked otthon kell hozzátenned. De ha van rá kapacitásod, akkor járhatsz többet is órára. :)

4. Motiváció

Kell a nyelvvizsga. Ok. De miért? Hogy felvegyenek az egyetemre? Hogy legyen jó állásod? Hogy fizetésemelést kapj? Hogy megadják már végre azt a hülye diplomát?

Ha maga a nyelvvizsga gondolata nem villanyoz fel – hiszen általában inkább csak rádjön a para – akkor próbálj az azzal járó előnyökre gondolni. Mielőtt leülsz tanulni, vagy órára mész, vizualizáld magadban, ahogy megfürdesz egy kád pénzben. Vagy éppen anyukád egy nagy cuppanósat nyom az arcodra könnyek közt, mert ott állhat a diplomaosztódon. Bármi, ami ezzel összefüggésben van, és jó érzéssel tölt el, segíthet.

Na de ne csak úgy ímmel-ámmal! Amikor elképzeled, éld át magát az érzést, érezd azt, hogy te ezért megdolgoztál, és milyen jól tetted. Azt, hogy ezt a némettanulásnak köszönheted. Na látod, mindjárt jobb!

5. Pozitív gondolkodás

Áh, hagyjuk, én ehhez hülye vagyok. Gané német. Hülye az összes.

VAGY:

Meg tudom csinálni. Egyre jobban megy a német. Egyre jobban kommunikálok németül.

Mit gondolsz, melyik segít neked többet? :) Az „egyre jobban” azért jó megoldás, mert ezzel nem hazudsz magadnak, ha most még nem megy jól. Viszont elülteted magadban a gondolatot, hogy ez változik. És higgy nekem, fog is.

+1 Megfelelő (tanári) segítség

 Azért írtam zárójelben a tanárt, mert nem biztos, hogy csak egy tanár tud neked ebben segíteni. Lehet valaki, aki már jól beszéli a nyelvet. Lehet egy német anyanyelvű ismerősöd. Ha a párod az, akkor külön jól jártál.

Ha mégis tanárt szeretnél, ne habozz, keress fel egyet! Arra kérlek, hogy ha úgy érzed, a tanár, akihez kerültél, nem olyan módszerekkel tanít, ami neked bejön, akkor szólj neki, és tégy javaslatokat, hogy lenne neked jobb. Ha nem változtat, akkor pedig válts. Ne szórd el a pénzed olyan magántanárra, aki nem veszi figyelembe a kérésedet.

Ne feledd, Te vagy a felelős a saját tanulásodért. Nem a tanár, és bizony nem is a nyelvérzék.

Ha ezeket a pontokat követed, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb megjön az a várva várt nyelvérzék! Hajrá!

Szia, 

az első két bejegyzés után nem is írtam. Tudod miért? Betojtam. Hogy biztos senki nem fogja olvasni, meg úgysem érdekel senkit ez az egész (kb. nem is osztottam meg sehol, hát így hogy is olvasta volna bárki is? :D). Meg egyébként is csak beégetem magam. Előjött a "kicsi vagyok, buta vagyok" énem, aki még az óvodában alakult ki, és máig velem van. Hol átveszi a hatalmat, néha meg túlkompenzálom. Aztán van, hogy jól menedzselem a helyzetet, például - azt hiszem - most. 

Én is emberből vagyok, emberi félelmekkel, érzésekkel. Félelemből talán kicsit több van, mint kéne. Most jöttem rá nemrég, hogy félek a lufiktól. :D Na jó, nem kapok rohamot, ha meglátok egyet, csak összeszorul a gyomrom, nyilván azért, mert tartok tőle, hogy kidurran. 

Attól is tartok, mikor valaki először jön hozzám órára. Vajon tetszeni fog neki a stílusom? Nem fog összeakadni a nyelvem, mint néha? Biztos okosabb nálam.

Akkor is ilyenek járnak a fejemben, ha német anyanyelvűvel beszélek. Ő a NÉMET, mindenben jobb nálam, MINDENBEN, érted? Aztán két perc után rájövök, hogy ő is ugyanolyan, mint én, vagy még bénább esetleg. :D 

Gimiben azt gondoltam, hogy a tanár az isten. Ő mindent tud. Mikor először láttam valamelyik tanárt enni, összetört bennem valami. Olyan emberi lett hirtelen. Mikor a némettanáraim hirtelen nem tudtak egy szót, leestek a piedesztálról. Eddig úgy tűnt, hogy egy két lábon járó lexikon, és most? Nem tudja ezt a szót? Gáz. Egyik tanáromat láttam szünetben, hogy olvasgatja a tankönyvet, hát megkérdeztem, hogy mit csinál. Azt mondta, készül az órára. Neeee máááár. Hát a tanár az már megtanult mindent, minek neki még készülni is? 

Én nem tudom, hogy csak én voltam ilyen sületlen tinédzserként, vagy mindenki más is?

Amikor elkezdtem tanítani, akkor már kezdett derengeni valami. Egyetemistaként segítettem egy pár embernek, és sokszor készülés nélkül, "én ezt úgyis kisujjból tudom" érzéssel vágtam bele az órába. Mit ne mondjak, nagyon tré voltam sokszor. Azóta az egyik kedvenc mondásom: "Spontanität muss sorgfältig geplant werden." Azaz "A spontaneitást alaposan meg kell tervezni." Fejlődik az ember, na.

Azonban még mindig vannak emberi dolgaim: van, hogy nem jutnak eszembe szavak. Vagy azért, mert rég nem használtam, és elfelejtettem (mióta anya lettem, borzasztó mértékben romlott a memóriám, de dolgozom rajta), vagy azért mert még sosem kellett használjam, így nyilvánvalóan még hiányzik a szókincsemből. Ilyenkor nagyon bénának érzem magam. DE! Úgy érzem, csak úgy lehetek hiteles, ha ezt őszintén megmondom, és kikeresem a kedves tanulónak a szótárból. Úgy döntöttem, hogy nem szégyenkezek emiatt. Emberből vagyok. Viszont, mivel szeretnék fejlődni, kiírom a kis cuki szótáramba a szót, és szépen megtanulom. 

A cuki szótár

A hitelességhez számomra hozzátartozik az is, ha nem "tanárkodom", azaz nem az a cél, hogy látsszon rajtam: Na ő itt a tanár! Éppen ezért se az öltözékemben (éljenek a macskás pulcsik, pólók), sem a stílusomban nem eszközöltem változást.

Cicás póló :3

Nyíltan, lehetőleg viccekkel tarkítva, sajátosan próbálom megteremteni az alaphangulatot az órán. Természetesen ennek hátrányai is vannak. Van, aki ezért nem vesz annyira komolyan. Öt- hat évvel ezelőtt még bulizni is mentem az egyik tanulómmal, később anarchiába torkollottak az óráink. :D Szóval ilyet már nem csinálok. Mondjuk nem is lenne időm bulizgatni (itt az alkalom, hogy ejtsünk egy pár könnycseppet a gondtalan diákévekért :'( ).

Amire viszont próbálok nagyon ügyelni, hogy az alaphangulatom ne látszódjon meg az órai viselkedésemen. Manapság nem voltam túl jó passzban, és félig-meddig sikerült is - azt hiszem - palástolni. Szerencsére az órák közben sokszor felvidulok, mert úgy szeretem a tanulóimat, és a munkámat. :) És akkor ismét minden funny!