Mindig csak olyan témáról írok, ami már nagyon kikívánkozik belőlem. S főleg olyan jelleggel, hogy hátha másnak segít, amit itt összeszedek. Nézzük hát ma, milyen tapasztalataim vannak a vállalkozói léttel?

"Miért lettél vállalkozó? Úgysem kell senkinek sem számla!"

Van egyfajta zsigeri szabálykövetés bennem, és ha valamikor tilosban járok, komoly szorongás tud rám telepedni. De ha még ez nem is lenne, nem jobb, ha a szabályok szerint játszol, és tuti nem tud beléd kötni senki? Nem kell attól tarts, hogy neadjisten' jön egy NAV-os, és a nyakadba varr egy sokszázezres büntit. Befizeted a havi ötvenezret, aztán már csak annyi a dolgod, hogy számlát adj (az adatkezelési nyilatkozatot ne feledd!).. Ja, meg termelj profitot is. :D  

Az "Év anyavállalata 2019" versenyen második helyezést értem el. Rendkívül örülök neki, hatalmas löketet adott! Köszönöm <3

"Megéri?"

Valakinek biztos. :D Neeeeem, viccelek, nekem is megéri, de őszintén szólva néha szenvedős a dolog. Tudod, a vállalkozói létre azt szokták mondani, hogy hol így, hol úgy. Ezt meg tudom erősíteni. Novemberben kidolgoztam a lelkemet, decemberben alig volt órám - vizsgázik mindenki, jön a Jézuska, mindenki hazamegy látogatóba, s vissza se tér februárig. A január sem volt sokkal jobb, főleg, hogy a kisfiamon kijött a bölcsikór, úgyhogy lényegében rákötöttem az orrszívó-porszívóra, ami lehetne vicceskedés, de sajnos nem az... Mostanában meg én voltam beteg. Szóval ilyen helyzetekben azt a kevéske órámat is úgy kell pakolgatnom, hogy mindenkinek jó legyen.

"Milyen menő, hogy saját magad főnöke vagy!"

Az, tényleg az! Én aztán nem írok portfóliót (csak blogot!), meg naplót, meg nem kell olyan dolgokkal és emberekkel foglalkoznom, amikkel/akikkel nem szeretnék. Az viszont, hogy magamnak osztom be az időmet... háááát... enyhe túlzás.Például az volt a terv, hogy hétvégén nem dolgozom, meg 16:00 után, de az élet úgy döntött, hogy De, Fanni, hétvégén is dolgozol!

Az tuti, hogy határidőnapló nélkül nem tudnám hol állok, és gyakran olyan logikai műveleteket kell fejben lejátszanom, mint az, hogy oké, XY-nak mégsem jó az az időpont csak ekkor, de ott már ZS be van írva, meg utána is ATR, de talán ha ZS-t megkérem, hogy kezdjünk fél órával később, és ATR-nek is jó úgy, én meg bemegyek egy fél órával hamarabb, akkor összejöhet. Mondjuk ha reggel fél órával hamarabb kell bevinni a gyereket a bölcsibe, akkor valószínűleg ki fog hullani a hajam, de nem baj, van sok...

"És neked nem mondják le az órákat?"

Nem a fenét nem, úgyhogy ... aki nem mondja le 24 órával a megbeszélt időpont előtt az órát, az bizony köteles kifizetni az okozott "kárt". Hiszen egyrészt fenntartottam neki a helyet, amikor esetleg más is jöhetett volna, felkészültem az órára, számítottam rá, rosszabb esetben bébiszittert szerveztem a gyerek mellé.

Alapesetben nem szeretem az ilyen konfliktus helyzetet, főleg olyanokkal, akiket nagyon kedvelek, de néha muszáj egy kicsit keményebbnek lenni, és megvédeni az érdekeimet. Mert ugye vannak nekem is :)

Éppen ezért az árakat is át kellett szabjam. Bérlet lesz, minél többször jössz, annál olcsóbb. Ennyike.

A kedvencem, hogy mindenki kiakad rám azért, hogy miért nem emelem az árat, ha ketten egyszerre jönnek hozzám... Én ezt őszintén nem értem, mert egyáltalán nem vagy csak minimális többletmunkát okoz, mintha egy személyre készülnék, esetleg a nyomtatási költségeim nagyobbak.

Összefoglalva:

• a vállalkozói lét macht Spaß,
• legyél kemény,
• de azért flexibilis is,
• készülj fel az órapakolgatás élvezetére,
• és arra, hogy nagyon hullámzó a bevételed.

Hajrá hajrá, legyetek jók, puszik!