Én azt gondoltam, hogy majd a Baba-Mama németre fogom specializálni magam. Volt kérdőív meg minden. Egy váratlan fordulatnak köszönhetően (na meg annak, hogy a saját babám 2 perc alatt szétkapta az irodát, amint beszabadult :D) elvetettem az ötletet, és teljesen más irányt vett a profilom. Kedves tanár ismerősöm hozzám irányította ( és teszi még mindig, ezer köszi Margit! :)) a külföldi orvostanhallgatókat, akik majd német nyelvterületen szeretnének tovább tevékenykedni. Ez pedig azt jelenti, hogy én, Bányai Fanni, aki ki nem állhatta az angolt, angolul tanítom a németet. Nyilván az a cél, hogy csak németül beszéljünk, de rájöttem, hogy ez egy illúzió, amihez, ha túlzottan ragaszkodunk, csomó pozitívum elveszik.

Száz szónak is egy a vége, fel kellett frissíteni az angolomat. Hjaj! Lássuk a tapasztalataimat, amiből rengeteget profitálok a munkám során.

FÉLELMEK

Első óra, lámpaláz, pillangók a gyomromban - nem, ez nem szerelem, akkor ezek inkább molylepkék, amik belülről rágnak.... Nem tudok angolul, jajdehülyevagyok, hogy elvállaltam.

Kiderült, hogy tényleg nem tudok, alapszavak nem jönnek a számra (miért is készültem volna fel egy kicsikét jobban?!), izzadok. A tanulók - egy mexikói srác és a svéd barátnője - próbálják megérteni a makogásomat, rossz kiejtésemet. Égek, mint a rongy. Egyből 120 perccel kezdünk, a végére olyan vagyok, mint egy leeresztett lufi, egy kifacsart citrom. 

keine Panik, Fanni, keine Panik!

TANÁRKERESÉS

Szegeden lakok, az egyetem okádja magából a friss tanárokat a világba, én meg nem találok magamnak. Facebookon végül rálelek Sziszire , aki nagyon szimpatikus a honlapja alapján, ráírok, egyeztetünk, és skype-on belevágunk. Hamar kiderül, hogy sok mindenben hasonlítunk, kicsit olyan, mintha egy pár évvel fiatalabb énemmel találkoznék. Jó a hangulat, sokat beszélünk angolul, oldódom. 

FEJLŐDÉS

Egyre több a külföldi diák. Egyszer csak megfordulnak a számok, és több lesz, mint a magyar. Imádom ezt az internacionális közeget: különböző kultúrákból csipegetni, közelről megfigyelni a standard európaitól eltérő vonásokat, bőrszíneket.

Az első alkalom, mikor nemzetközi tanulóim voltak - spanyol, francia, eritreai, gambiai, román és orosz emberkék (2015 - Oberau)

Egyre könnyebben értem meg, amit nekem mondanak, már néhány orvosi kifejezést is felismerek. Közben ők is egyre többet tudnak németül, nem az angol a fő közvetítőnyelv, hanem igyekszünk a legtöbb dolgot a célnyelven megtárgyalni. Már meg sem kottyan a 120 perc, sőt hétfőn és szerdán 180 percet nyomatunk 3 iráni lánnyal, szünet nélkül. Én is váltok, heti egyszeri 90 perces órára angolból.

VÁLTÁS

Mivel úgy érzem, eléggé megy már annyira az angol, hogy elkommunikálgassak, úgy döntök, decemberben inkább a testemet edzem az agyam helyett abból a pénzből, amit eredetileg angolra szántam. Búcsút mondok Sziszinek, nem tudni meddig, de ez mindig kicsit rossz, mert már megszoktál valakit, kicsit bepillantasz a másik életébe, majdnem olyan érzés, mint egy szakítás. Mégis: ahol bezáródik egy ajtó, ott kinyílik egy másik, így tartja a mondás. Úgy tűnik, tényleg így van, mert még aznap felhív egy elveszett báránykám, hogy visszatért, és igen németezzünk, és nekem meg egyből beugrik, hogy akkor itt a lehetőség: tandemezzünk! Így is lesz, míg én segítek kihozni magából a legtöbbet németül, addig ő pont ezt fogja velem tenni - csak angolul. És reménykedem benne, hogy egyszer jó lesz a kiejtésem, és nem kell gondolkodnom azon, hogy mit akarok mondani, csak jön...

PROFIT

A saját tanulási folyamatom nagyon sok mindent megmutatott a diák szemszögéből:

- 60 percen túl koncentrálni embert próbáló feladat, az ANYAgyammal csak még nehezebb

- néha teljesen irracionálisan gondolkodom egyes feladatok megoldásánál

- rendszeres gyakorlás nélkül semmit nem ér heti 1 vagy 2 óra

- szükség van szódogákra, tesztekre, különben semmit nem tanulok

- mikor nem tudom kifejezni magamat, konkrétan butának érzem magam, és ez borzasztóan felidegel, és legszívesebben kiugranék az ablakon.

+1: a tanárnénimtől tanultam minimum egy új módszert, amit már be is vetettem, és elég jól működik :)

Hogy hogyan fogok továbbfejlődni angolból, azt még nem tudom, de azt tudom, hogy a saját óráim milyen irányba fognak továbbmenni. Nagyon hálás vagyok, hogy az élet így elém sodorta ezt a kihívást, mert nagyon izgalmas, és rengeteg lehetőség rejlik benne. 

Nektek mi okoz különösen nagy nehézséget a nyelvtanulásban?