Vigyázat, az alábbi szöveg szülői túlzásokat tartalmazhat!

„Vajon egy kis géniusznak adtam életet?”- morfondíroztam magamban a minap*, mikor a 2,5 éves gyerekem elmondott egy 8 strófából álló versikét Mókus Mikiről. Persze segítettem neki egy-egy szóval. Ez az a vers, amit én negyedikben elszavaltam egy versenyen - a siker sajnos elmaradt, de sebaj :D – és olyan két hete esténként ezzel és még két másik Gazdag Erzsi verssel altatom a kópét.

 *Amúgy ilyen kérdések gyakran ötlenek fel bennem, a „géniusz” szó cserélhető, pl. macskára, mikor a gyermek egy alulméretezett kartondobozba próbálja belehelyezni a tomporát

Ha kéri, többször elmondom neki. Amíg bele nem alszok. Szóval mondjuk, hogy napi 3x hallotta ezt a verset tőlem maximum. Nyilván olvasni (tudtommal) még nem tud, tehát mindent hallás után tanult meg. Olyan 10 és 20 között mozoghat azoknak a szavaknak a száma, amiket még nem ismer, vagy valószínűleg nem ért a versben. Nem mondanám, hogy túlzottan földhöz vágná ez a dolog. Egyszerűen csak mondja, és mondja, és élvezi.

Nem is én lennék, ha nem a nyelvtanulás ugrott volna be erről.

Eszembe jutottak azok a memoriterek, amiket meg kellett tanulni irodalom órára. Vagy akár németre. Bemagolni egy egész szöveget - akkor ugye még semmi technikát nem ismertem, ami segíthetett volna a tanulásban, a tanárok sem adtak tippet hozzá –, mindig olyan értelmetlennek éreztem. És még most is. Valami, ami nem is érdekel, azt se tudod, miről van szó… miért akarnám kívülről megtanulni?

Amikor kisdiákok jönnek hozzám, hogy itt ez a random szöveg a könyvből, és ha ezt így felmondja másnap a tanárnak, akkor kap egy ötöst… Olyankor csak nézek, hogy miiii?

Az egyetemen egyik kedves tanárunk (vajon magára ismer? :) ) azt mondta, hogy azért nem teljesen hülyeség ez, mert például idegen nyelv esetében a nyelvtani struktúrákat is el lehet vele sajátítani (mondatszerkezetet például). Bár akkoriban hevesen tiltakoztam ez ellen, mert rögtön aktiválódtak a gyerekkori negatív emlékek, már belátom, hogy igen, valóban.

De azt fenntartom, hogy nem azon a módon, ahogy a suliban történt. Vegyük még egyszer a világ legszebb és legokosabb kisfiúját, aki megtanulta a Szüreti Emlék című Gazdag Erzsi verset. Miért fújja kívülről, miért szavalja boldogan, ha egy csomó mindent nem is ért belőle? Egyrészt mert tapsikolva körülugrálom, hogy mekkora ész, és mennyire szeretem – oké, pozitív megerősítés. Másrészt valószínűleg pozitív érzelmek társulnak ehhez a vershez: anyával összebújás, esti nyugalom, csak az övé a figyelmem. És ez az, ami szerintem a pluszt adja.

Kisbogyesz "olvas" az alig használt könyvből

Szóval, ha ezt átvisszük az idegen nyelv tanulására, és leszámítjuk, hogy mondjuk már húsz évesen sem olyan szivacs az agyunk, mint két évesen, akkor azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha van egy szöveg, amihez ÉRZELMILEG KAPCSOLÓDNI TUDSZ, és azt SOKSZOR MEGHALLGATOD, előbb-utóbb magától belekúszik a fejedbe.

Tehát nem az a megoldás, hogy magolsz, hanem kapcsolódsz a megtanulandóhoz! Nézzük, a gyakorlatban hogyan nézhet ez ki különböző szinteken:

--> Szótanulásnál mindig hatalmas segítség, ha saját magadnak írsz mondatokat, olyanokat, amik általad ismert szituációkat írnak le, amikre ha rágondolsz, lehetőleg pozitív érzéseket hívnak elő belőled.

--> Ha valami hosszabbat kell megtanulnod, mondjuk egy kiselőadáshoz, prezentációhoz, a legjobb, ha te magad írod meg, mit fogsz előadni, és ha megvan a szöveg, felmondod a telefonodra, és jó sokszor meghallgatod.

--> Kedvenc sorozatodat nézd németül, akár egy részt többször is, ha úgy jobban esik, felirattal

--> Keress olyan zenét, ami tetszik, azt pedig hallgasd is! Ajánlom, hogy keress rá a szövegre, a bikicsunáj – jelenség elkerülése érdekében. Olyan gyönyörű, mikor egy általad szeretett számnak rájössz az értelmére, és szépen lassan beépül az agyadba egy-két sor a szövegből, aztán egyszer csak visszahallod a saját szádból valamilyen beszélgetés közben.

--> Ne feledd, hogy a Deutsche Welle (A1-C1) vagy a Planet Wissen (ez csak B2-C1 szinten) oldalakon rengeteg cikket találhatsz, ami az érdeklődési körödhöz kapcsolódik. Mondjuk szeretsz gitározni, és rákeresel a Gitarre szóra (akár a gugliban simán vagy youtube-on - Easy German), és felfedezel egy pár írást, hanganyagot, ami erről szól, akkor egyrészt olyan szavakat fogsz megtanulni, amik érdekelnek, és emellett még rengeteg mindent fogsz elsajátítani a szövegből, leginkább tudattalanul.

--> Vannak hangoskönyvek, amik kifejezetten nyelvtanulóknak készültek, ezeket is ki lehet próbálni, főleg ha találsz érdeklődésednek megfelelőt. Ha neten nem találnál, írj rám, tudok segíteni. ;) 

Ez mind eszembe jutott Mókus Mikiről, és a legcsodásabb kisgyerekről. Nem mondanám, hogy nagy újdonságokat írtam le, viszont úgy veszem észre, hogy valahogy sokszor elfelejtődik az „input” rész, sokan azt gondolják, hogy csak az számít tanulásnak, mikor nyelvtani feladatokat oldanak meg. Pedig az pont a kisebbik része. Mert ha sokat hallgatsz a célnyelven, akkor a nyelvtan is intuitívabban, gördülékenyebben fog menni.

Legyen a mottónk: Ne halogass, HALLGASS! - de rossz... :D